Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bölcsességek

Bölcsességek
Shakespeare: Lenni, vagy nem lenni!...
 Minden régi bölcselet égető kérdése volt: Mi van az ember hatalmában?
S egyhangúan felelték mind: Csak a lelke. (Márai Sándor) 
 
Ne feledjük, az idősebb emberek értékesek!
Mi sokkal értékesebbek vagyunk a fiatalabbaknál:
Nekünk ezüst van a hajunkban.
Nekünk arany van a fogainkban.
Nekünk kövek vannak a veséinkben.
Nekünk ólom van a lábainkban.
ÉS
Tele vagyunk biogázokkal!
 
 Az ember az egyetlen állatfaj, amely képes tulajdon halálának a gondolatát elfogadni, és az egyetlen, amely kétségbeesik miatta. Furcsa faj, valóban: ádázul pusztítja önmagát, és ádázul küzd önnön fennmaradásáért. (Robert Merle)
 
Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa, meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. (Thornton Niven Wilder)
 
 
 
"Nem az a kedvesség, ha megtesszük, amit felebarátunk kér, hanem az, ha örömünket leljük abban, ami másoknak kedvére való; a többi csak leereszkedés.”
(Joseph Joubert)
 
 
 "Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád."
(Márai Sándor)
 
 
“Ne hidd, hogy azok mind szeretnek, akik mosolyogva körül hízelegnek. A szó lehet hazug, a hízelgés érdek, de a lélek tükre nem csal meg Téged. S mivel a szem a lélek tükre, benne csillan meg a szeretet fénye. Ki könnyes szemmel, némán néz rád, öleld szívedre, mert az, igazi Barát!”